ELMÉLET

 

Kellő alázat és alaposság nélkül nem beszélhetünk erről a témáról úgy, hogy nem ismerjük meg az elméleti, szakmai alapjait. Szükséges ez, hogy egyrészt tudjuk miről is beszélünk, másrészt pedig az elméleti alapok nem ismeretlensége félremagyarázásra, elferdült magyarázatokra, alaptalan indoklásokra adhatnak okot, lehetőséget. Ezt elkerülendő álljanak itt azok a sorok, melyek a Házőrző Puli viselkedését magyarázzák, vagy a viselkedésének megértésével, megismerésével szorosan összefüggenek. Nincs gyakorlat elmélet nélkül, azaz nincs értelmes hétköznapi magyarázat. Még akkor sem, ha esetemben ismét, újra azzal a tendenciával találkoztam, hogy a gyakorlatban tapasztaltam valamit, valami furcsát és mást, mint az eddigi és utána néztem, vizsgáltam csak meg elméleti alapjait. A honlap egyéb menüpontjaiban inkább a gyakorlati okfejtéssel foglalkozunk, de aki kíváncsi az egyes elemek etológiai magyarázataira, a viselkedés elméletére az itt ezen az oldalon megtalálja.

 

KUBINSZKY ERNŐ: A KUTYA

A házőrzők külön tanítás nélkül is jó házőrzők.

A kutya ragaszkodása, hűsége, engedelmessége, tehát szerepének fő jellemvonásai szenvednek zavart abban az esetben, ha a nevelés kezdetén nem bánunk vele kellőképpen. Tudnunk kell, hogy a kutya is átesik a gyermekkor nehézségein és problémáin. Ennek megkönnyítése érdekében áldozatot kell hoznunk, hogy a kölyök minél előbb a család kedvence, ne pedig bosszúsága legyen és szerepét később betölthesse.

A pásztorkutyák, terelő kutyák kiképzésénél a juhászok, pásztorok különleges ügyessége nyilvánul meg, amikor különböző füttyjelekre, intésekre, kutyájuk a kívánt feladatot bámulatos pontossággal hajtja végre.

 

ÁRKOSI JÓZSEF: PÁSZTORKUTYÁK MAGYARORSZÁGON

A hiedelemmel ellentétben az őrzési feladatra szánt kutyát kölyökkorában nem kell eltiltani az emberektől, sőt csak a magabiztosságát növeli, ha – lehetőleg házon kívül – alkalma van ismerkedni.

Érthető ez, hiszen esetleges támadás alkalmával a kutya biztonságérzetét erősíti, ha nem volt minden felé nyúló kéztől visszarángatva kölyökkorában, így nem valami ismeretlen, félelmes rejtély számára az idegen ember. Így nem félelemből támad, ami sokkal eredményesebb intézkedést tesz lehetővé.

Sajnos még ma is tapasztalható, hogy egyesek úgy akarják a kutyát őrző-védő munkára tanítani, hogy kiláncolva idegennel megveretik, mondván, hogy így jó vad lesz. Ezzel a módszerrel azonban csak egy félelemből támadó, labilis, kiszámíthatatlan kutyát „nyer” a gazda, ami senkinek sem válik hasznára, nem is beszélve az állat kínjairól.

A terület, ház, udvar őrzésére nem kell tanítani a kutyát, ezek az ösztönök minden kutyában automatikusan felélednek. Néhány kivételes esettől eltekintve az ösztönös viselkedés bőségesen elég a kutya feladatának eredményes végrehajtásához, azaz, hogy távol tartsa az illetékteleneket.

 

Dr. SZINÁK JÁNOS: ŐSE A FARKAS

A Kutya igazi arca

A szakszerűtlen vagy rossz bánásmód, különösen a bántalmazás meglazítja, széttépi a bizalom kötelékét, sőt, kérdésessé teszi az ember és kutya kapcsolatát!

A kutya erősen fejlett falkaösztöne arra utal, hogy az emberrel való ősi szövetség ellenére megtartotta számos farkasszerű tulajdonságát. Csakúgy, ahogy ősei a falkájuk részének tekintették magukat, a kutya is úgy érzi, hogy az „embercsaládhoz” mint falkához tartozik. Viselkedése nem kizárólag ösztönös, befolyásolják a környezeti tényezők és a háziasítás eredményeként az ember is. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kutyának minél kevesebb kapcsolata van az emberrel, annál inkább a farkashoz kezd hasonlítani, annál bizalmatlanabb lesz, fokozottabban védi táplálékát, és váratlanul reagál harciasan.

A kutyánál észlehető, legkönnyebben felismerhető, és az emberek számára gyakorlati okból a legfontosabb az agresszió jele. Ilyen helyzetben vicsorítja fogait. A támadó viselkedésben azonban vannak különféle egyéb részletek, amelyekből az agresszivitás mértéke felismerhető. A tisztán támadó hangulatban lévő egyed fülei mindig felfelé merednek és határozottan előre állnak, de nem úgy, hogy számottevő mértékben befelé, egymással szemben állna a hegyük. Hasonló helyzet lelógó füleknél: a fül alsó része határozottan kifelé áll, és így a lógó rész a lehető legnagyobb mértékben kimered. Minél támadóbb hangulatban van, annál inkább felhúzza a felső ajkát a metsző- és az agyarfogai körül, éspedig az ellenség felőli oldalon erősebben. Ugyanakkor az orr felső része ráncossá válik. Egészen szélsőséges hangulatban az orr hegye észrevehetően felfelé fordul, s ilyenkor az orron át világosan látható gyűrődések keletkeznek. Ilyen ráncok láthatók a szemek körül és hosszanti irányban a fejen. Ez a ráncosodás azonban a védekező magatartásnál is megjelenik, tehát amikor a kutya harapni kész, de nem akar támadni. Ellenséges hangulatban lévő kutya szőre – a gerincvonalában – felborzolódik a martól a farok közepéig. Fokozottabban feláll a szőr a mar tájékán és a háton. Rendkívül harcias hangulatban e testtájakon a szőrzet 2-5 másodperc múlva felborzolódik azt követően, hogy észrevett valami idegesítőt, enyhén feszült idegállapotban azonban 30 másodperc is eltelik, amíg ez a reakció megjelenik. Mindaddig, amíg szőre felmered, a szokásosnál fokozottabban támadó viselkedésre van hangolva olyan helyzetekben is, amikor rendes körülmények között nem lenne.

A kutyával való foglalatoskodás bizonyos veszélyekkel járhat, még azon egyedek esetében is, amelyeket gazdáik szelíd bárányként tartanak számon, mert igen erőteljes fogazata van, amellyel védekezik. Sosem állíthatjuk teljes biztonsággal, hogy a kutya harapós-e vagy sem! Némelyik eb vad, és rögtön megtámadja a közeledőt, mások viszont félelmükben haraphatnak. Ez utóbbiak maguktól nem támadnak meg senkit, csak rögtön odakapnak, ha meg akarják őket érinteni, vagy nem áll módjukban elfutni. Félelemmel soha ne közelítsünk a kutyához! Ösztönszerűen megérzi, ha valaki fél tőle. A falkában az erősebb érvényesül és a kutya el is akarja foglalni az őt megillető helyet. Megkísérli, hogy a félő ember fölé kerekedhessék, mert ő csak az erősebbet becsüli, és ezért annak veti alá magát.

A másik kedélyállapot, amely jellemzi a kutya mindennapos viselkedését az óvatosság és a félelem. Ez az esetek zömében csupán néhány pillanatnyi bizonytalansági érzés. Az olyan erős félelem, amely menekülést vált ki, kivételesen fordul elő. Ha igen, akkor komoly hátrányára válhat az ilyen egyednek. A menekülés teljesen céltalan, mert kiváltja az ellenfél üldözését, amely a vadászó magatartás része, s ez nem kívánatos következményekkel járhat. Szokatlan félelem esetén mindig hátrafelé lapítja füleit, egyidejűleg pedig messze hátrahúzza szája szögletét. Az egész pofája megnyúltnak látszik. Nagy veszély esetén minden egyed füle teljesen lesimul. Felvesz egy önvédelmi testtartást, igyekszik minél kisebbnek láttatni magát, esetleg nyüszít. Sokkal nehezebb olvasni ezekben a jelzésekben egy lógó fülű ebnél.

A kutya már évezredek óta örökli elődeitől a félelmet, vagy finomabban szólva: az óvatosságot. Ez a vadon öröksége, amelytől egyetlen teremtmény sem mentesül. Már fiatal korában találkozik a félelemmel anélkül, hogy tudná, mit jelent az. Az akadályok számára törvénnyé válnak. Nem úgy fontolgat, mint az ember, hanem mindent feloszt olyanokra, amelyek kellemesek, és olyanokra, amelyek kellemetlenek.  Csakhamar elkerül mindent, ami kényelmetlen, hogy élvezze azt, ami kellemes. Az ismeretlen helyzet már a kölyökben is ösztönösen félelmet kelt. A szorongás, a félelem, a bátortalanság valamennyi élőlénynél csaknem kivétel nélkül a legfiatalabb korban tapasztalt-átélt kellemetlen és fájdalmas élményeken nyugszik. Oka tehát a negatív tapasztalatokban keresendő.

 

Dr. KOVÁTS ZSOLT: KUTYAISKOLA

A kutya pszichikuma és ennek megnyilvánulása, a viselkedés egységet alkot. Nem követünk el semmiféle hibát, ha a kutya természetéről, érzelem- és hangulatvilágáról beszélünk. Ennek elemei: az érzelem, az indulat, a hangulat vagy temperamentum nemcsak az ember privilégiuma. Érzelmei a kutyának is vannak, de ezekre jellemző, hogy elsősorban a szervezet élettani állapotával függenek össze, vagy környezeti ingerek hatására váltódnak ki.

A kutya jellemrajzát a fajra jellemző öröklött viselkedés és az egyedi képességek alapján szerzett (tanult) viselkedés együttese adja. Ez a két alapösszetevő a valóságban csak erőltetetten különíthető el. A kutya – viselkedésben testet öltő – lénye olyan bonyolult, hogy a szétválasztás megoldhatatlan, de tulajdonképpen fölösleges is.

A hűség a kutyák legendás, közhelyszerűen emlegetett tulajdonsága. A kutyahűség a kutya és az ember kapcsolatában alapvető tulajdonság. Magába foglalja az érzelmi kötődés széles és színes spektrumát; érzelmi kötődést az emberhez, a csak egy emberhez, a gazdához. A hűség a falkaélet velejárója, következménye és meghatározója. A kutya tisztán falkaállat, viselkedése falkakereső tendenciájú (allelomimetikus). A kutya egyedi életének a csapat, a falka élete a bázisa. Az ember-kutya viszony is falkakapcsolat a kutya részéről. A kutya gazdát-családját-házát (saját és falkaterritórium) megvédi az idegenekkel (más falka tagjaival) szemben. A falkatagot és a falka közösségét természetétől fogva megillető védelem a gazdát is megilleti. A hűség tehát nem regényes széplelkűsködők túlzása, hanem egy viselkedési séma, a kutyának a falkatárshoz való ragaszkodása. Az összetartozás a természetben is erős kötődést jelent, életre-halálra. Az emberi kapcsolatoktól elzártan felnevelt vagy felülketes, erősebb emóciókat nem ébresztő kapcsolatteremtési lehetőséggel bíró kutyákban nem alakul ki a hűség. Az ilyen egyedekből lesz az ismert „mindenki kutyája”, vagy éppen a mindenkivel egyformán szembeforduló, öntörvényű, elidegenedett „lázadó”. A hűség nélküli életre kényszerült kutya öröklött viselkedésétől és főleg közvetlen tapasztalataitól függően vagy mindenkihez bizalmassá, ragaszkodóvá, vagy mindenkivel agresszívvá deformálódik. A hűség nélküli kutya „személyisége” eltorzul és abnormálissá válik.

A kutyától feltétlen bátorságot kívánunk meg, amelynek a veszély aktív elhárításában kell megnyilvánulnia. Az emberi környezet sajátos veszélyeihez kell a kutyának aktív reakciókkal viszonyulnia. Ez az aktivitás azonban nemcsak progresszív harci viselkedésben nyilvánul meg, hanem a környezet ártó hatásaival szembeszálló, erőteljes pszichés aktivitást igénylő cselekvésekben. A gyáva kutya erre képtelen; megoldásként a probléma előli kitérést, a munka feladását választja.

A kutya – az állatvilág más fajaihoz hasonlóan – nem keresi a veszélyt. A visszahúzódás és kikerülés természetes ösztönös viselkedés az élővilágban, de a gazda iránti hűségre támaszkodva a gazda viszonyaihoz, a környezet feltételeihez alakítható.

Az éberség a legősibb önvédelmi ösztönös viselkedés. AZ állat számára a környezet valahol, valamilyen faktorában mindig ellenséges lehet, ezért állandóan résen van, örökös készenlétben él. Az ilyen kutya az éberség terén sokat teljesít. Önmaga mellett még falkatársát is védelmeznie kell. A veszélyről jelzést adni a társnak, a csapatnak – természetes viselkedése a kutyának. Jelezni a veszélyt annyi, mint védeni a falkát.

A kutyákat a használati cél szempontjából fontos, lényegi tulajdonságaik alapján valamilyen módon kategorizálják, típusokba sorolják. Ez a „beskatulyázás” azonban nem könnyű. Az egyedi viselkedésben az emberi környezet átformáló nyomása alatt a környezet ezernyi színét tükrözik. Az alkalmazkodás a felszínen a viselkedési variációk végtelen sorozatát indítja el, a mélyben azonban a zárt genetikai programban kódolt lényegi tulajdonságok nem változnak. A tipizálásra a különféle kinológiai iskolák más-más módszert alakítottak ki.

- kolerikus = fékezhetetlen („epeömlésre hajlamos!”), az erős, az ingerületi folyamat túlsúlya miatt kiegyensúlyozatlan és mozgékony kutya
- szangvinikus = élénk („vérbő”) az erős, kiegyensúlyozott és mozgékony idegfolyamatú kutya
- flegmatikus = nyugodt („flegma”) az erős, kiegyensúlyozott, de a nem megfelelő idegfolyamat-mozgékonyságú kutya
- melankolikus = gyenge az erőtlen idegfolyamatú („gátlásos”) kutya

A típusba sorolás a kutya idegfolyamatainak vizsgálatán alapul. Vizsgálni kell az idegrendszeri folyamatok – az ingerületi folyamat és az ezzel ellentétes irányú és hatású gátlási folyamat erejét, egyensúlyát és mozgékonyságát. Az idegrendszeri folyamatok meghatározása érdekében vizsgáljuk, hogy milyen erősségű ingertől keletkezik a gátlás a kutyában, vagyis milyen ingererősség okozza a reflexválasz elmaradását. Ennek bekövetkezése jelzi ugyanis az idegsejtek kimerülésének, vagyis teljesítőképességének a határát.

Erős gátlási folyamatú kutyák terhelésével vigyázni kell, mert olykor váratlanul és könnyen összeomlanak. Az erős gátlási folyamatú kutyákat nem szabad összetéveszteni az ún. „gátlásos” kutyákkal, amelyeknél az idegfolyamatok ingerületi és gátlási folyamatai egyaránt gyengék, ezért már az alacsony erősségű ingerekkel szemben is tehetetlenek, és többnyire a válasz teljes megtagadásával felelnek a környezeti kihívásra.  Az erős ingerületi folyamatú kutya pl. kitartóan és „élesre állva” figyeli a környezetében mozgó és hozzá közeledő embereket, de könnyen be is ugrik támadólag azokra, ellenségnek minősítve a közeledést, holott még nem az. A kiegyensúlyozott idegrendszeri típusú kutya viselkedése köznapi értelemben véve is kiegyensúlyozott. A használat szempontjából a legdöntőbb tulajdonság. A kiegyensúlyozott kutya szerzett mozgáskombinációi megfelelnek a környezeti hatások programozásának. A tanult viselkedés vázát képező feltételes reflexek mindkét – pozitív és negatív – irányban egyaránt könnyen és gyorsan alakulnak ki. Ha az ingerületi folyamat van túlsúlyban, nehezen megy a fékező-gátló elemek beépítése a viselkedésbe. Ennél nagyobb baj a gátlási folyamat túlsúlya. Az ilyen kutya az ingerek hatásával szemben fokozottan érzékeny. Ahogy a gyakorlat emberei emlegetik: „gátlásos”. Az idegfolyamatok kiegyensúlyozottsága a használat biztosítéka. Gyorsan tanul, helyzetfelismerő képessége éles, a munkakörülmények szabta szituációk megoldásában gyors, önálló, aktív és megbízható.

Ahogy a reflex csak vázlatos alapja a viselkedésnek, a vérmérsékleti típus is csak elnagyolt váza lehet a kutya „egyéniségét” meghatározó tulajdonságok összességének, a karakternek. Az egyéniségre erősen rápréseli fémjelét a környezet. A felnevelési viszonyok, az élettér stb pozitív és negatív irányban egyaránt meghatározók lehetnek. A gazda személyénél a kutya formálódásában és életében nincs fontosabb tényező!

A szakma gyakorló művelői körében lépten-nyomon elkövetett elvi hiba két fogalom egybeolvasztása. A vérmérsékleti típus és az egyéniség (jellem) közötti különbség.

Sokan úgy vélik, hogy az agresszív kutya a kolerikus, a támadó kedvű a szangvinikus; a közönyös, „bölcs” a flegmatikus, míg a gyáva kutya a melankolikus csoportba tartozik. Szó sincs erről! A támadás (veszély) elöli kitérés (ha akarom: gyávaság) lehet egy minden tekintetben jó idegrendszerű, nagyszerű képességű kutya szerzett viselkedése is. Az élet iskolájában megtanulhatta, hogy célszerűbb sértetlenül kitérni, elugrani és elmenekülni, mint a majdnem biztos vereség rizikóját vállalva felvenni az odadobott kesztyűt. Amelyik kutya ezt teszi, lehet bátor, de nem biztos, hogy tanulékony. Nehezen tanulja meg, hogy az emberek nagy része jobb ügyhöz méltó buzgalommal ragad követ, husángot, ha kutyát lát. Az ilyen lassú idegfolyamatú kutya ráfizethet. Csontja-bőre bánja! Történelmi tény, hogy a magyarság sosem volt kutyakedvelő – ma sem az. Bizonyítják ezt a falusi kutyák. Ha valaki úgy tesz, mintha kőért hajolna, szempillantás alatt „lőtávolon” kívülre ugranak. Ezek a kutyák nem gyávák és nem gyenge idegrendszerűek; lehetnek kiegyensúlyozott, mozgékony idegfolyamatú kutyák. Viselkedésük az alkalmazkodás célszerűségének iskolapéldája.

Főleg a kutya „ellenséggel” szembeni viselkedésének mikéntje, idegtípusának meghatározása mellett vizsgálnunk kell azt is, hogy „harcos” egyéniségű-e.

A bátorság a jellem része; a kutyánál a karakteré. (Bár a két szó azonos fogalmat takar, nagy ravaszul úgy gondolom, a karakter talán – első hallásra – kevésbé emberi tartalmú fogalom, mint a jellem, így az olvasó sem vet rám azonnal követ: már megint privilegizált fogalmakkal dolgozik!)

A bátor kutya a környezetet fenyegető, veszélyes (vagy annak vélt!) hatásaival szemben önállóan és cselekvően lép fel. A kutya bátorsága a védekezőkészségben ölt testet. Több mint az egyszerű aktív védekezési reakció. Több, mert magába olvasztja a tűrés és a fegyelem bizonyos elemeit is. A bátorsághoz keménységre (álló- és tűrőképességre) is szükség van.

A bátorsághoz a testméretnek semmi köze. Nincs kapcsolatban a tanulékonysággal sem. A kutya nem tanul bátorságot, csak megőrzi azt a megfelelő környezetben. A gyávaságot sem tanulja. Az emberi szemmel nézve „gyáva” kutya vagy veleszületetten az, vagy nem gyáva. Az utóbbi esetben csak megtanulta a kedvezőtlen, ellenséges környezet üldözésével szembeni legjobb és a gyökereiben természetes viselkedést: a menekülést, a veszélyhelyzet kikerülését, a baj előli „bölcs” kitérést.

A bátorság mindig önbizalommal is társul; ez látszik a kutya általános fellépésén. De nem azonos az agresszivitással, amely az emberi közegben  kellemetlenségek egész sorozatainak a legfőbb forrása.

A bátorság jellegzetes pszichés állapot, amelyben a kutya nem enged (vagy nem könnyen enged) a félelemnek, és aggodalmát elfojtva, viselkedésében a veszéllyel szembeszálló elemek érvényesülnek. A bátor kutya nem tér ki! Ha van esélye, szembeszáll. Nem elkerüli, hanem elhárítja a veszélyt.

A kutya bátorságának vagy gyávaságának soha nincs etikai tartalma. Mindkét tulajdonság az öröklött és a szerzett viselkedéselemek – környezet által eldöntött – kombinációja.

A bátor kutyának is van félelmi reakciója, azonban ez annyira rövid idő alatt fut le, hogy a viselkedésben sokszor nemigen észlelhető. Ha a rémület az azt kiváltó inger valamilyen jellegzetes, de nem fő hatású vonásával társul, kialakulhat a rémületre való hajlam, a félénkség.

A bátor kutyának is „joga van” megijedni! Ez az állapot azonban csak átmeneti lehet. A hatás megszűnte után a bátor kutya pszichés működése az eredeti állapotra áll vissza.

„Sast nemzenek sasok s nem szül gyáva nyulat Núbia párduca.”

Vigyázat! A rémület nemegyszer kelti a bátorság látszatát: ilyen a félelemből támadó kutya. Ő aztán igazán törékeny vitriolos üveg.

Az igazán bátor kutya akkor is elébe áll az idegennek, ha életében még sosem látott őrző-védő munkát, és azt sem tudja, mi fán terem a kiképzés. De ismeri a helyét a falkában, és viselkedés mechanizmusai az ősi törvény szerint működnek.

A bátorsággal gyakran összetévesztett agresszivitás is lehet ösztönös és lehet tanulással elsajátított, szerzett viselkedés. Azt jelenti, hogy a kutya veszélyt egyáltalán nem jelentő, köznapi ingerekre is ellenségesen reagál. A született agressziót a nevelés tompíthatja, csökkentheti, kifejlett kutyában a szigorú „vasfegyelem” kordájába kell szorítani. Az agresszív kutya nagyon sok bajt okozhat. Akinek ez tetszik, az csak ráfizethet erre!

Az igazán bátor kutya nem tér ki a harc elől, de gyorsan vált. Nem veszíti el a „lelki egyensúlyát”, nem válik a harctól dühöngő őrültté. A temperamentumos, bátor karakterű, tanulékony kutya elsajátítja a veszély felismerésének tudományát és annak megfelelően reagál.

 

Dr. JANZA FRIGYES: ETOLÓGIA

Az állati viselkedés felismerései:

Az etogram tevékenységcsoportjai között szerepel:

Általános mozgástípus, komformozgások, tájékozódás, anyagcsere, VÉDEKEZŐ VISELKEDÉS, TERÜLETVÉDŐ VISELKEDÉS (revirfoglalás, védelem), fajfenntartás, társas viselkedés, építés, hangadás, játék, mozgások egyedfejlődése

Az ösztönös reakciók csak nagyon kevés ingerre érzékenyek, a környezeti változások nagyobb része kevéssé vagy nincs hatással rájuk.

Bizonyos viselkedésre jellemző mozgássorozat kiváltásában szerepet játszó ingerek a KULCSINGEREK. A magatartás e megnyilvánulásai genetikailag előre programozottak: a környezet kiváltó jelenségei mint a megfelelő kulcs a zárban, kulcsingerként hatnak az öröklött idegrendszeri mechanizmusokra, amelyek meghatározott viselkedési folyamatokat váltanak ki.. Fajon belül azonos korcsoportnál ugyanarra a kulcsingerre azonos módon kiváltódó, minden későbbi környezeti hatástól – az egyed tapasztalatától – függetlenül mindenképpen végbemenő sémás mechanizmus a ZÁRT GENETIKAI PROGRAM.

A létező világ és a felfogható világ között különbség van. Fontos megkülönböztetni a felfogható világon belül azokat a kulcsingereket, amelyekre összetett mozgássorozat, viselkedés a válasz. Az öröklött reakciók bizonyos kulcsingerek csoportjától szigorúan függenek. Ez alapján létezik egy különös belső mechanizmus, amely felelős a kulcsingerekre való szelektív fogékonyságért és kiváltja a reakciót. Ez az ÖRÖKLÖTT KIVÁLTÓ MECHANIZMUS (ÖKM). Ugyanazon kutya különböző reakcióit különböző ÖKM aktiválja.

AMBIVALENS MAGATARTÁS ha együttesen jelentkezik két különböző reakcióhoz tartozó kulcsinger, amikor az ösztönös cselekvés nem egy-egy kulcsinger függvénye, hanem ingerkomplexumok következménye.

A kulcsingerekre adott válasz részei: maga a mozgási reakció és a kiváltó mechanizmus.

A külső kiváltó tényezők nemcsak a külvilág egyszerű ingerei (szín-szag-hang), inger komplexumai (menekülő zsákmányállat), hanem az adott faj más egyedei által adott inegerek (jelzések) is kulcsingerként szerepelhetnek. Ezek az ingerek, ingerkomplexumok a SZOCIÁLIS KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK (SZKT).

INGERKÜSZÖB változását okozhatja: egy másik egyidejűleg ható inger erősségének változása, belső tényezők intenzitásának változása vagy mindkettő.

Az ösztönös viselkedés kiváltásához szükséges optimális inger ismételt alkalmazása csökkenti a válaszolási készséget. Különösen életszerű körülmények között ritkán aktiválódó esetekben.

A reakció kiváltásához szükséges minimális inger nagy mértékben ingadozik. Bizonyos határokon belül összefüggés van a KÜSZÖBINGER erőssége és az utolsó esemény óta eltelt idő között. A belső hajtóerő, késztetés (drive) néha olyan erőssé válhat, hogy a motoros reakció kiváltó inger hiányában is kitör. Tehát nem csupán a külső ingerekre adott válasz a reakció, hanem a belső késztetéstől (drive) is függ.

Belső befolyásoló tényezők: hormonok, belső érzéki ingerek, központi idegrendszeri tényezők.

A vadászó-zsákmányszerző magatartást korántsem nyomja el a bőséges táplálás, a spontán vagy vákuum cselekvések esetében a központi idegrendszer maga hoz létre olyan impulzusokat, amelyek ösztönös cselekvési sémák specifikus okozói. A külső és belső tényezők kapcsolata additív. Az ösztönsö viselkedést belső automatizmusok elleőrzik, amelyek folyamatosan hatnak a mozgató központokra. Ez a hatás változó erősségű gátlás alatt áll a káosz elkerülésére. A kisülés megfelelő inger hatására következik be. A kulcsingerek hatnak az öröklött kiváltó mechanizmusra, amely képes a gátlásokat feloldani és lehetővé válik a speciális összehangolt motoros válaszreakció. A belső motiváció szintje meghatározza a reakció kiváltásához szükséges szenzoros ingerlés mértékét. Ha a motiváció erős még szuboptimális külső is küszöbérték fölé emeli a ható tényezők összességét. A MINDEN VAGY SEMMI törvénye nem mindig érvényes a reakciók megjelenhetnek alig érzékelhető mozgásnyomtól a teljes magatartásig. Alig észlelhető tökéletlen mozgások az INTENCIÓS MOZGÁSOK. Nem tökéletes vagy nem megfelelő erősségű kulcsinger, ingerhelyzet részének hiánya miatt. A teljes magatartásforma nem attól függ, hogy az ingerszituáció melyik része hiányzik, hanem attól, hogy mennyi hiányzik vagy mennyivel haladja meg a megszokott mértéket.

A viselkedésválasz nemcsak kiváltott, hanem vezérelt is. A vezérlő ingerek a cselekvést a környezethez viszonyítva irányítják. Ugyanarra az ingerre kiváltódó ugyanazon válaszreakció másképp realizálódik egy lakásban tartott kutyánál, mint a szabadban, másképp éjszaka, mint nappal stb.

Ugyanazon inger lehet egyidejűleg kiváltó és vezérlő hatású is. Hasonlóképpen a válaszreakcióknak is oktanilag két formája van, ezek gyakran egyidejűleg jelennek meg és a kombinációjuk egyetlen reakció benyomását kelti.  Ez a kiváltó és vezérlő ingerhatás keveredése. Azonos ingerszituációk lényegesen eltérő minőségű és intenzitású reakciót válthatnak ki. A teljesülés tehát az integrálódás szintjein hierarchikus rendbe szervezettek. A legalsó szintek aktiválása egyszerű mozgási reakciókat (viselkedés) eredményez pl üldözés, harapás. Ezek rendszerint egy hosszabb aktivitás periódus végét jelentik és végrehajtása kielégíti a kutyát, azaz a motiváció csökkenésével járnak. Ez a TELJESÜLÉSI CSELEKVÉS. Az alacsonyabb rendű mozgásközpontok belső impulzusokat kapnak a föléjük rendelt központtól. E magasabb központok aktiválásának eredménye vagy a teljesülési cselekvés vagy gyakrabban az előidézett felderítő, kereső magatartás. A kereső magatartás változatos, rugalmas és célirányos. A kutató, felderítő magatartás addig folytatódik amíg megfelelő ingerekkel kiváltódik sikerrel végződő teljesülési cselekvést. Ez a bevezető, felderítő szakasz az APPETITIV MAGATARTÁS: A kutya valamely cél elérése felé törekedik. Az appetitiv magatartás sok különböző rendű-rangú elem, egyszerű reflexek, helyzetváltoztatások, intuitív magatartások halmaza. A teljesülési cselekvés az ösztönös viselkedés legalsóbb integrációs szintje. AZ appetitív magatartást minden teljesülési cselekvés szintje fölötti központ aktiválhatja.

A központi idegrendszer magasabb szintjei ellenőrzik a célirányos viselkedést, amely a cél elérése érdekében alkalmazott mechanizmusait illetően adaptív. Alacsonyabb szinteken a mozgások egyre egyszerűbbek, egyre inkább sztereotip jellegűek és a teljesülési cselekvés szintjén már egy meglehetősen merev összetevővel az öröklött mozgási sémával találkozunk. Az ösztönös viselkedés tehát nem azonos a teljesülési cselekvéssel, annál több. A különböző ösztönök egymástól nem függetlenek. A kutya nem képes egyidejűleg két dolgot csinálni, de megfigyelhető két ösztön bizonyos mértékű szinkronaktivitása. Ezt csak alacsony motiváció teszi lehetővé és az egyik erőteljes aktiválódása párhuzamosan a másik beszüntetéséhez vezet.

Esetenként a két különböző ösztönös viselkedés konfliktusba kerül. Ilyenkor tapasztalható a PÓTCSELEKVÉS pl. a kerítés két oldalán acsarkodó kutyák hirtelen szembe találják magukat egymással. Mivel kerítés már nincs közöttük, támadó viselkedésüket helyettesíteni készül a védekező magatartás. A konfliktus az ösztönök között nyilvánvaló, megjelenik a pótcselekvés, a méltóságot többé-kevésbé megőrző területjelölés, a vizelés. Pótcselekvés felléphet akkor is, ha valamely ösztön motivációja rendkívül erős, de a teljesülési cselekvést kiváltó ingerek hiányoznak. Amennyiben egy hipermotivált kutya ösztön motivációja nem vezethető le saját teljesülési cselekvésben, akkor nem ritkán egy másik ösztön mozgási sémájában talál módot az érvényre jutásra. A pótcselekvések felismerése nem könnyű, mert ritkán egyértelműek és teljesek. Az öröklött magatartási sémákat kutyáknál rendkívül erősen befolyásolják, gyakran elnyomják az élet során tanult vagy az ember által tanított viselkedések. Ez a gátlás változást okoz az öröklött funkciókban, ezért gyakran még annak eldöntése is nehéz, hogy a tapasztalt viselkedés ösztönös vagy pótcselekvés.

A viselkedés oksági viszonyainak tisztázása nélkül nem lehetséges az adott egyed, adott körülmények közötti magatartásának rendellenes vagy adekvát voltáról meggyőződni.

Az etogram a tevékenység jellege szerint csoportosítja a viselkedést. Ha a kiváltó okokat és az elérendő célokat is figyelembe akarjuk venni, akkor más rendező elvet kell érvényre juttatni.

Az öröklött reakciók leírására az inger – érzékszerv – ingerület – központi idegrendszer – kiváltó mechanizmus – ösztön – magatartás – viselkedés – teljesülési cselekvés – öröklött mozgásminta (ÖMM) – reflex hierarchikus rendszer a legalkalmasabb. Az ember ráhatási lehetőségei szerinti osztályozásban az ösztön – viselkedés – ÖMM egymásraépültség a legoptimálisabb.

Az öröklött viselkedés elméletileg az ösztönökből táplálkozik és az öröklött mozgásmintákban realizálódik. A valóságos viselkedésben viszont meghatározó a tanult és a tanított reakció.  A tanult, tanított viselkedés a MAGATARTÁS, míg a VISELKEDÉS az öröklött reakciók leírása a gyakorlatban.

Az ösztönfogalom napjainkban is pontatlan. Lényege a tanulás (szerzett ismeretek) fogalmával szembeállítva ragadható meg, jóllehet ez a viszonyrendszer sok kérdésre nem ad választ! Egy magatartás vagy tanult (szerzett), vagy ösztönös (öröklött) esetleg a kettő kombinációja.

Ösztönös viselkedések, mozgások ahogyan az újszülött kiskutya szopik, vemhes szuka „bevackol”, vagy forgolódik lefekvés előtt. Soha nem kell tanulni a vizelést, bélsárürítést. Nem tanulja a szuka, hogy a kölykét szárazra nyaldossa, ápolja vagy VESZÉLY ESETÉN MEGVÉDJE. Az ösztönös tevékenység minden cselekvés közül a legelső, de annak eredményéről a kutya visszajelzést kap a külvilágtól, így a második-harmadik alkalommal végrehajtott ösztönös cselekvés már tanult elemeket is tartalmazhat.

A viselkedési alapelem öröklött, de a végrehajtás módszerének módosítására – mikor a hajlam tetté válik – már a szerzett tapasztalatok szerint kerül sor. A kutyának soha nem kell megtanulnia mi az éhség, amit meg kell tanulnia az, hogyan találja meg a táplálékát.

A kutyák viselkedése két nagy csoportra osztható, anélkül, hogy éles határ választaná el a két csoportot. Az egyik az ösztönös mozgáskombinációk és belső késztetések, a másik a viselkedés mintázatok. A csoportosításnál figyelembe kell venni azokat a tulajdonságokat, amelyek nem az egész fajra csak bizonyos fajtákra jellemzőek. A madarászó kutyát nem kell tanítani arra, hogy érdeklődjön a madarak iránt. A verekedő bulldogot nem kell tanítani arra, hogy harcoljon. A juhászkutyát szükségtelen terelésre tanítani. Ezt természetszerűleg, ösztönösen teszi. Ösztönösen védi az utódait az ivadékgondozó állat, ösztönei vezérlik a ragadozót miközben zsákmányt szerez.

Az élőlények különböző tulajdonságai, struktúra és forma, kémiai sajátosságok mind besorolhatók az öröklött és a szerzett tulajdonságok csoportjába.

Az öröklött tulajdonságok alapja a genetikai információ, a szerzett tulajdonságok pedig a környezet hatására a genetikai információ realizálásának során alakulnak ki.Az öröklött-szerzett tulajdonságok ellentétpárja formailag a magatartás vizsgálatok terén az ösztön-tanulás párosnak. A veleszületett jelzőt nem lehet az ösztönökkel kapcsolatban használni. Sok esetben az ösztönkategóriába sorolható magatartásban tanult elemeket lehet kimutatni.

Az ösztön fogalom új jelentése: Ösztön alatt egy-egy adott funkcióval jellemezhető magatartás csoportot értünk, amelyben öröklött és tanult elemek meghatározott hierarchiában egyaránt részt vehetnek.

A falka ösztön

Minden kutyában megtalálható. A falka alapvető célja az együttműködés. Ennek harmóniáját biztosítják az öröklött viselkedési minták. Ezeket a minden körülmények között azonos mozgáskombinációkkal létrehozott viselkedéseket a falka tagjainak meg kell érteniük, ezért a jelzések egyedi variációi rendkívül szűkreszabottak. Egy adott jelzés a falka minden tagjának egyet és ugyanazt jelenti, ezért a jelzés homogén. Ezen a téren a falka következetes. A bajkeverőket, akik nem jeleznek elvárható módon vagy a jelzéseket figyelmen kívül hagyják a falka elüldözi. Ezek az egyedek ritkán hoznak létre utódokat, hibás magatartásukat nincs módjuk örökíteni. Más a helyzet a kutyáknál. A természetes reakciókat az ember nem képes utánozni, vagy nem is akarja. Persze ha a célja nem a genotípus, hanem a fenotípus javítása és ezért közömbös a kutya szociális viselkedése.

A falkaösztön a legerősebb kutyaösztön.

- A kutató viselkedés által biztosított állandó készenlét nemcsak az egyed, hanem a falka érdekeit is szolgálja.
- Az utánzó viselkedés a falkaszabályok tanulását segíti elő.
- A gondozó viselkedés biztosítja a kölykök, az otthoniak védelmét.
- A kirekesztő viselkedés az egyedi érdekek védelmét biztosítja (agresszió, személyes zóna)
- A harci viselkedés falkaösztön által irányított eleme a dominancia harc (és ennek része a győztes, vagy a behódoló magatartás)
- A falkaösztön társas (kommunikációs) viselkedés által biztosítja a falka békés együttélését.
- A falkaösztön irányítja az emberrel történő együttélést.

A falkában a hímek könnyebben kiszorulhatnak a szaporodásból, mert kisszámú hím képes megtermékenyíteni nagyszámú nőstényt. Ezért a hímek kevésbé vonzódnak a csoporthoz. Az aszociális vagy szétszéledő hímek még fiatalok vagy alárendeltek. A „magányos farkasok” bűntetése, hogy nem vehetnek részt a vadászaton és a szaporodásban. A szétszéledéshez az idősebb hímek agresszivitása is hozzájárul.

A társas életmód másik előnye, hogy lehetőséget teremt a tanulásra és a hagyományok (tapasztalatok) átadására.

RITUALIZÁCIÓ a viselkedés kommunikációs célokat szolgáló evolúciós módosulása.. A visellkedés eltúlzása jelzésértékű, adott esetben elkerülhetővé teszi a harcot (pl. behódoló magatartás).

A társas szerveződés visszahat az egyedeknek a fajtársakkal való korai tapasztalataira, az elsődleges szocializációra. A falkában élő kutyáknál a szoptatást követően nem az anya-utód kapcsolat, hanem az azonos korú utódok közötti kapcsolat az uralkodó, ezért a kutyáknál az elsődleges szocializáció az alomtársak között lép fel. Az egyedek közötti kölcsönhatásokat a vetélkedés jellemzi.  Komoly vetélkedés alakulhat ki táplálékért, területért stb. Ha bőség van nincs ok a versengésre (nem vetélkednek például a levegőért).

A versengés közvetlen mechanizmusa az AGRESSZIÓ. Az agressziónál az egyedek versengéses kölcsönhatásának eredményeként az egyik fél feladja a saját alkalmasságához szükséges erőforrásokhoz való hozzájutás lehetőségét.  Agresszióra válaszolhatnak viszontfenyegetéssel, a harc felvételével, behódolás jelzésével, elmeneküléssel. Ezek a HARCI VISELKEDÉS elemei. Az agresszió bizonyos mértéke az élőlények alapvető jellegzetessége, akik számára a mérkőzéses versengés adaptív stratégia. Az agresszió jelentős mértékben öröklődik. Befolyásolják tapasztalati tényezők, különösen a korai tapasztalatok és a szociális környezet. Fontos, hogy csak akkor nyilvánuljon meg, ha adaptivitás szempontjából helyénvaló. Tény, hogy az agresszió adaptív.

A falka egyede – de akár az egyedül élő egyed is – akkor lesz agresszív, ha ez a viselkedés növeli alkalmasságát. Szűkös készletekkor például az egyedek között agresszív kölcsönhatások lépnek fel.

Az agresszió nem biztos, hogy harccá fejlődik, mert lehetséges, hogy korábbi agresszió alapján kialakult falka sorrend (dominancia – hierarchia) fogja eldönteni. Erőteljes agresszió forrása lehet társszerzés, népességnövekedés, táplálék stb.

Már szopós kölyköknél megfigyelhető a több tejet adó hátsó emlőkért. Kutyáknál a jóllakottság fokától független, mert erős a megszerzett táplálék védelmének ösztöne. Ezt még domináns társsal, vagy a falkavezérrel szemben is érvényesítik. A kutya ritkán tartózkodó, idegenekkel szemben általában figyelemfelhívó viselkedéssel, de nem ritkán agresszíven lép fel. A gazdát falkavezérként tiszteli! Az ember falkavezérsége nem lehet kérdéses! Tragikus balesetek forrása volt már a dominancia harc törvényszerűségeinek lebecsülése, illetve a tanulási képességek, a tanultak tartósságának túlértékelése. Az agresszív, harci viselkedés akkor is ott van a kutyában, ha ennek tanújelét sosem adta. Stratégia a vezető szerep megszerzése. Mint vezér viszont meg kell védenie a falkát a kívülről jövő támadásokkal szemben. Minden egyed törekszik a vezérség felé. Nincs ebben semmi célirányos. A harc módjait harc közben tanulja meg, győzni is a győzelem tanítja. Sikeres verekedővé válhat, ha ellenfelei sorozatosan valamelyest gyengébbek nála. A győzelem a további agressziót erősíti. Az állandóan vesztes nem agresszív, hanem a dominancia-hierarchia alján helyezkedik el, behódol. Valójában megvárja, amíg idősebbé, tapasztaltabbá, nagyobbá, erősebbé válik, míg a fölötte állók elgyengülnek, kiöregednek. Az agresszió összefüggésben van a környezet hatásaival, akkor is, ha az agresszív viselkedés vele született tulajdonság. Az érvényesülés mértéke környezetfüggő. Az agresszivitás és a hím nemi hormonok kölcsönhatása ismert, kimutatott, ezért a hímek agresszívebbek.  Ez nem azt jelenti, hogy a szuka nem lehet agresszív. Gondoljunk csak a kölykeit védő szuka reakcióira, amely támadásban realizálódó féltő gondoskodás még a kölykök eltávolítása után is tapasztalható, legtöbbször területvédelem formájában. Ez a magyarázata, hogy sokan szukát választanak a ház, udvar védelmére. Valóban, az egyszer már kölykezett szuka megbízhatóan őrzi utódai születésének helyét, igaz, nem olyan erővel és lendülettel, mint a kanok, de megbízhatóan. A kan bármikor képes feladni minden tanult magatartását, ha megérzi a tüzelő szuka szagát.

Az agresszív viselkedés érvényesülésében a genetikai és tapasztalati tényezők együttesen vesznek részt, de az agresszió kiváltódásában és a viselkedés realizálásának mértékében a környezeti hatásoknak meghatározó szerepe van.

Az agresszió nemcsak előnyökkel, hanem hátrányokkal is járhat, az egyednek csak akkor és annyira kell, szabad agresszívnek lennie, amennyire a cél eléréséhez szükséges. Nyilvánvaló, hogy az ölés nem tekinthető agressziónak, hiszen nem az elemi érdek védelme a cél, hanem a táplálkozás. Mivel az embert a kutyák falkatársnak tekintik, ezért saját értelmezésük szerint az ember elleni agresszióra felhatalmazva érzik magukat.

Az agresszió ritkán vezet pusztuláshoz, a kialakított viselkedésformák lehetővé teszik, hogy a küzdelem fizikai sérülés nélkül fejeződjék be. A fenyegetés, ijesztgetés, erőfitogtatás hatására az agresszió meg is szűnhet, ha a másik fél érzékeli, hogy nyilvánvalóan gyengébb. KÜZDELEM kezdődik, ha az erőviszonyok kiegyenlítettnek látszanak, vagy az érezhetően gyengébb félnek nyomós okai vannak a harc felvételére. A küzdelem végén a vesztes jelzi, hogy megadja magát és a győztes ezt azzal honorálja, hogy nem erőszakolja tovább a támadást. Falkaszabály, hogy a megadási pózt felvevő ellenfelet tovább támadni nem szabad. A harci viselkedést korlátozó szabályokat az evolúció írta meg, a hozzájuk való ragaszkodás falkatörvény.

Kivétel ha a mesterséges szelekció kioltja azokat a viselkedési elemeket, amelyeket a természetes szelekció megalkotott, akkor tanúi lehetünk a harci kutyák küzdelmének, melynek során a vesztésre álló fél a viselkedést kiváltó ösztön hiányában nem képes a megadásra, vagy ha mégis a győzelemre álló fél a megadás jeleit nem képes felismerni. Ez az ember által manipulált önpusztítás, szenvedő alanya mindkét fél.

A sérülésmentes agresszió összetevői:

- Olyan viselkedésformák, amelyek által az egyedek jelzik, sokszor eltúlozzák erejüket, kompetenciájukat.
- Behódoló viselkedésformák, amelyek jelzik az ellenfél vesztességét és a győztes tiszteletben tartja.

A harc nem folyik életre-halálra. De evolúciós értéke van a nem fékezett küzdelemnek, hiszen evolúciós abszurd, hogy a behódolás válna győztes stratégiává, mert büntetlenül bármit megtehetnének, mert bármikor megmenekülnének a felelősségrevonás alól a behódolás jeleivel. A behódoló viselkedés tehát nem minden esetben eredményes. A harc végső kimenetele nem mindig bizonyos. A másik fél megölésével járó viselkedési defektek tartják fenn a harci magatartást gátló viselkedési formák komolyságát.

A territoriális ösztön